A belgyógyászati vizsgálat során vizsgáljuk a belső szervek működését. Ezért részletes kórelőzményt veszünk fel (viselkedés, étvágy, mozgás, aktivitás változása), majd fizikális vizsgálatot végzünk.

Az állatok belgyógyászati ellátása éppoly széles területeket ölel fel, mint az emberek esetében. Ide tartozik az:

 

• emésztőszervi;
• a légúti;
• a húgy- és ivarszervi betegségek kezelése;
• valamint az allergológia;
• immunológia;
• és a bőrgyógyászat is.

Húsevőknél a hányással, hasmenéssel járó kórképek minden naposak, alapszabály, hogy ha a tünetek néhány napos diétával és tüneti kezeléssel nem szűnnek meg, részletes kivizsgálás szükséges. Leggyakrabban alkalmazott módszerek a gyomor-, bél-rendszeri betegségek kivizsgálásában:

• a székletvizsgálat;
• a vérvizsgálat;
• és az ultrahangvizsgálat.

A különféle szervrendszerek esetében más és más műszeres vizsgálat lehet segítségünkre, például:

• a légzőszervi betegségek esetében mellkasi röntgen;
• a húgyúti kórképek elkülönítésében az ultrahang vizsgálat nyújt nagy segítséget.

Az állatoknál sem ritkák az ún. endokrin vagy hormonális betegségek, amelyek szintén a belgyógyászat keretébe sorolhatók.

Macskáknál a pajzsmirigy-túlműködés gyakori, míg kutyáknál leggyakrabban a pajzsmirgy-elégtelenség; a cukorbetegség és a mellékvesekéreg-túlműködés (Cushing-kór) fordul elő.

Az allergiás betegségek kedvenceinknél elérik a 10%-t, tehát az emberi populációval azonos értéket. Az allergiát minden fajnál az immunrendszer rendellenesen fokozott válasza okozza. Embereknél gyakoribbak a légúti tünetek, míg kutyák és macskák esetében szinte mindig bőrtünetek jelentkezése lesz a következmény.

Az idült, tehát hosszan fennálló, fokozatosan romló belgyógyászati betegségek sem ritkák kedvenceink körében, hiszen élettartamuk az utóbbi évtizedekben nő.

Macskák esetében a veseelégtelenség, míg kutyák esetében a szívelégtelenség; a cukorbetegség és a májelégtelenség a gyakran előforduló idült belgyógyászati betegségek.

Fontos tudni, hogy minden idült betegség jellemzője, hogy idejében történő felismerés és folyamatos diétás, gyógyszeres kezelés mellett az állapot romlása sokkal lassabb, mint ha csak a súlyos, előrehaladott tünetek megjelenésekor fordulunk állatorvoshoz.